Előszó

Előszó.

Csak futottam, ahogy a lábaim bírták. Ez az egész… olyan zavaros volt. Az egyik pillanatban még az otthonom melegét élveztem, a másikban pedig egy lény elől futok. Lábaim már sajogtak és minden percben, úgy éreztem, hogy el fogok esni. Mellettem zihálás hallatszott. Szemem, a biztonság érdekében, csukva volt. Nem aggódtam, hogy neki megyek-e egy fának vagy bárminek. De aztán rávettem magam, hogy megtegyem. Szemem résnyire nyitottam és megláttam magam mellet, egy alakot, aki ugyanúgy félt és próbált még gyorsabban futni. Nem tudom, hogy hol vagyok. A föld a lábam alatt sima és kavicsmentes volt. Erős szél csapta meg az arcomat. Hideg volt. Beleremegtem. Mögöttem hangos morgás hallatszott és gyorsabban kezdtem futni. Minden olyan gyorsan történt. A következő pillanatban a földön feküdtem, lábaim sajogtak, a fejem lüktetett. És… valaki megszólalt:

-Nora… hallasz engem?-egy mély és tompa hang beszélt hozzám. - Minden rendben lesz. Ígérem. A fű alattam csikizte a tarkómat, de ez most a legkisebb gondom volt. Kapálózni kezdtem, mert úgy érzetem, hogy valami vagy valaki felfelé kezd húzni. Valamit kerestem, amibe meg tudtam volna kapaszkodni. Majd hirtelen egy kéz csúszott a fejem alá, és  egy másik megszorította az enyémet. Megnyugtatott és biztonságérzetet keltett, ahogy a meleg és sima kéz az én fagyos tenyerembe csusszant. Én is ,a maradék erőmmel ,próbáltam szorítani az övét. Még nem tudtam, hogy ki lehet az ,de hálás vagyok neki. Óvatosan kinyitottam a szememet. Még hozzá kellet szoknom az éj sötétjéhez, de pár másodperc múlva tisztábban láttam. Egy alak tornyosul fölém ,és mikor megláttam az arcát egy nyugtató mosolyt vetett rám. A számomra ismeretlen alak átnézett a vállán ,és megszólalt:

- Jól lesz.- majd elengedte a kezemet és felállt. Nyújtózni akartan ,hogy visszakapjam a melegséget ami a férfiből áramlott ,de nem volt elég erőm hozzá. Majd egy újabb alak tornyosult fölém ,de ő már ismerős volt. Fekete haja csurom vizes volt , barna szeme könnyekben állt.

-Byron … - motyogtam.

- Itt vagyok. –majd ő is megszorította a kezem. De az övé jéghideg volt. Én mégis úgy éreztem, mintha az ő érintése hozott vissza volna a halálból. Kezdtem mindent sokkal jobban érezni. A lábam jobban sajgott, fejem erősebben lüktetett. És… vérzett? Felemeltem kezemet és végigsimítottam vele hosszú, szőke hajamat. Majd szemem elé emeltem. Fényes vér borította be a tenyerem. Byron aggódva pillantott rám. Hirtelen minden elhomályosult. A fiú, a véres tenyerem. Aztán már csak a fekete sötétséget láttam magam előtt.